Ha az interneten böngészünk megdöbbentő,sőt dühítő ostobaságokat találhatunk gyógyítás témakörében. Főleg külföldön vált elterjedté,de magyar fórumokon is találkozni oltásellenességgel,meg más egyébbel is. Most szólok,hogy számsorok nem gyógyítanak betegségeket,áltudományos őrültségekkel nem lehet visszaszorítani kórokat. Úgy viszont lehet,ha gondolkodunk,és oltatunk a rettegett betegségek ellen. Erről fog szólni ez a téma. Arról,hogy mi ellen védnek meg minket az oltások,és miért legyünk igen boldogok,hogy léteznek ilyen vakcinák.
A torokgyíkkal kezdem, mellyel mi már szerencsére csak irodalmi művekben találkozhatunk,hála annak a rendszernek,melyet a WHO is példaként állít. Ez a magyar oltási rendszer. Ennek köszönhetően ma MAGYARORSZÁGON NEM halnak meg kisgyerekek ebben a betegségben. A torokgyík egy nem magas lázzal járó betegség,mely során tapadós álhártya jelenik meg a garat,mandulák környékén,mely fulladáshoz halálhoz vezethet. Nem hinném,hogy bárki is azt szeretné,hogy ilyentől kéne félni.
Időnként megfogalmazódik az az érv,hogy de hát ez a betegség már eltűnt! Jól hangzik,csak nem igaz. A tavalyi évben ugyanis Spanyolországban egy hatéves gyereket kezeltek ezzel a betegséggel. Az országban akkor már közel 30 éve nem fordult elő torokgyík,köszönhetően annak,hogy van rá védőoltás. Ami ellenben lehetővé tette,hogy mégis legyen ilyen eset az az,hogy nem kötelező,csak ajánlott a diftéria elleni oltás. Ez viszont nyájimmunitás szempontjából nem jó. A nyájimmunitás röviden összefoglalva az,hogy amikor oltást kapsz,akkor nemcsak magad mented,hanem a többieket is,azzal,hogy megakadályozod a betegség terjedését. Viszont ha ez nincs meg,akkor borul az egész rendszer.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.