Vannak azok a félig megrágott nyúlfülek, textilpelenkák, soha ki nem mosható kopott mackók, sárga cumik,amiket nem lehet helyettesíteni a kékkel. Ismerjük őket szülőként, óvónőként, gondozónőként. Talán néha már idegesítőnek is tűnnek, zavarónak. Elvégre nem túl szépek. Lyukasak, nyálasak, elhasználtak. És fontosak,mert ezek a rongyik,cumik,plüssök segítenek átvészelni az első óvodai,bölcsődei heteket, hónapokat,sőt igazából éveket. Nem anyapótlók, inkább emlékeztetők a biztonságra,anyára,otthonra,miközben azt is szolgálja,hogy a gyermek leváljon az anyáról. Ezért van helyük az óvodai és bölcsődei csoportokban. Ezért nem szabad elvenni őket. Merthogy nemcsak a gyereknek segítség,de segítség azoknak is akikre rábízza a szülő a gyermekét. Főleg alvásidőben,ami a leginkább parás időszak,főleg az első hetekben. Mert a gyerek eljátszik,mesét hallgat,sőt még eszik is...Na de az alvás az más. Elvégre akkor öntudatlanul fekszünk,és fogalmunk nincs mit csinálunk...(Igen alszunk,igen vannak az alvásnak szakaszai,de mégis). Így aztán alvásidőben előkerülnek ezek a nyúlfülek, rongyik. Amik segítenek átlépni álomországba. Ezért fontos,hogy adjuk meg a tiszteletet a megrágott nyusziknak. Mert nem feleslegesek, sőt inkább hasznosak.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.