Bölcsőde előtt

Szeptemberben sok kisgyermek megy majd közösségbe,legyen az családi bölcsőde,vagy akár klasszikus bölcsőde. Minden kisgyermek más és más,és senkire nem lehet ráhúzni semmilyen sablont,hogy majd hogyan fogja ezt megélni. Ez a poszt inkább pár érdekességet,példát mutat be.

Kezdetnek. Nem feltétlen abból lesz "jó bölcsis" (persze nem létezik,olyan,hogy jó bölcsis,hiszen minden gyerek más és más,de nem tudtam máshogy megfogalmazni. Jó bölcsis alatt most azokat értem,akik jól beleszoknak a közösségbe, betartják a szabályokat,vagyis akikkel nincsen gond,az úgynevezett álomgyerekek) aki rögtön az első hetekben vidáman eljátszik a többi gyerekkel,akivel az étkezésnél sincs gond,és akiről ódákat zengenek a gondozónők. Addig ameddig el nem jön egy hosszabb (1 hetes) kihagyás,legyen az betegség,vagy akár szünet. Aztán visszajön a kicsi a bölcsődébe (itt most a családi napközikre is gondoljunk) és hisztis,ellenkezik. Vagy létezik a fordított eset is,amikor a kezdetben a csoportszoba közepén kiabáló,asztalhoz leülni nem akarók kisgyerekből  lesz az a bölcsődés, akit mintaként mutogatnak. Mielőtt még megijednének azok,akiknek a gyereke könnyen és gyorsan beszokott a közösségbe,elfogadta annak szabályait, hozzáteszem,hogy ez nem mindig következik be,nem feltétlen lesz hosszabb kihagyás után a kedves kisgyerekből,cseppet sem kedves kisgyerek. De sosem vonjunk elő végső következtetést egy hét,meg több hét után sem.

Másodiknak. Teljesen más az,amikor bölcsődében,családi napköziben van a gyerek,és más egy játszóházas,ringatós foglalkozás. Előfordul ugyanis,hogy a szülő nem érti,hogy a gyereke miért sír utána,miért csinál ezt meg azt,mikor jártak közösségbe előtte is. Csakhogy nem ugyanaz a kettő,máshogy éli meg a kisgyerek azt,ha ugyan idegen helyen van,idegen emberek között,de ott van anya is,vagy legalábbis elérhető közösségben van. Elérhető térben és időben is. Van egy olyan időintervallum,amit egy kétéves kibír az anya nélkül,feltéve ha biztonságban érzi magát. De bölcsődébe nem másfél órát van bent,hanem félnapot,és az bizony hosszú,főleg az elején.

Végül. Van,hogy nem megy,eltelnek hónapok, a kicsi továbbra sem tud beszokni,"problémás",miközben a gondozónők kedvesek, a környezet szép,az étel jó. Ilyenkor könnyen el lehet szülőként keseredni,hogy mit rontottam el,biztos miattam van..De nem,egyszerűen csak nem érett még a gyermek arra,hogy közösségbe menjen, hogy az anyu nélkül legyen reggeltől délutánig. Ez nem tragédia,ez nem eredményezi azt,hogy majd később is ilyen lesz minden. ilyenkor a legjobb az lenne, ha kivennék a gyereket a bölcsődéből. Ami nem mindig megoldható,hiszen akkor ki fog rá vigyázni a gyerekre,elvégre a szülők dolgoznak,és pont azért adták be a gyereket a közösségbe,hogy munkába tudjanak állni. Ezért mondom azt,hogy lenne. De van,hogy nem megoldható,de ha igen,akkor mint mondtam érdemes kivenni a kicsit a közösségből.Már pár hónap is rengeteget számít ebben a korban,és mire óvodába megy megérik arra,hogy fél napokat töltsön idegen helyen anya nélkül. Azért felesleges ugyanis bölcsődébe vinni a kisgyereket,hogy szokja a közösséget,és majd az óvodában ne legyen vele gond az elején. 

Ez három érdekesség volt, lehetne több is,hiszen minden helyzet más és más. A legfontosabb,hogy bízzunk magunkban, abban,hogy eddig jól csináltuk,és bízzunk a saját gyerekünkben. S ha ez megvan,akkor minden megoldható